Az indulás-kézilabda az iskolában

Az ötvenes évek elején a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola sportszakköreinek keretein belül a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok nagyobb súlyt fektettek a csapatsportokra, mégpedig a kosárlabdára, a kézilabdára és a röplabdára. Ezeknek a sportágaknak a fejlődését Lendvai Péter torna szakos és Karl Miklós történelem szakos tanárnak köszönhetjük. Mindketten oszlopos tagjai voltak a Lehel Sportegyesületnek, mint játékosok, de ugyanakkor mint edzők és vezetőségi tagok is.

Varga István földrajz szakos tanár Tóbáról települt át Muzslyára, és a helybeli iskolában 1952 októberében kezdte pályafutását (nyugdíjaztatásáig dolgozott itt). Diákjai körében mindig is igen népszerű volt. A Lehel kézilabda-szakosztályát 1958-1959-ig vezette. Ebben az időszakban a kézilabdázó lányok és fiúk csapata nem egy korosztályból állt össze. Több osztályból válogatták ki a legmagasabb és legtehetségesebb játékosokat. Lendvai Péter és Karl Miklós készítették fel a lányokat és fiúkat a mérközésekre. A lánycsapatban egyes játékosoknak olyan erős dobásaik voltak, hogy azokat a férfiak is megirigyelhették.

A salakpálya az iskola és a községháza közötti téren volt. A fiatal kézilabdázók, edzés és mérközés közben bizony gyakran lehorzsolták térdüket, könyöküket. Ekkor az iskolában több kézilabdacsapat is működött. Ebből az időből Barát (Pap) Irént (1942) emlegetik nagy tenyerű és igen ügyes góldobóként. Ő 1953 őszén kezdett kézilabdázni Karl Miklós csapatában. Ugyanitt Rác Kati volt a legjobb kapus.

Kocsobán (Bodor) Julianna (1943) a negyedik osztályban kezdett el kézilabdázni, és nyolcadikos koráig edzett. Csapatát Lendvai Péter készítette fel a mérkőzésekre. Az iskolai órák után, hetente kétszer két órát edzettek. A torna előtt hosszabbak voltak az edzések. Falvakra jártak, és hasonló korosztályú lányokkal mérkőztek. Torontálvásárhelyen (Debeljača), Kumánon, Tamásfalván (Hetin), Árkodon (Jarkovac), Melencén gyakran megfordultak és gyakran győztek is. Torontálvásárhelyen, játék közben a szurkolók folyton azt kiabálták: „Verjétök a motyeszokat!''. A játékosok közül senki sem tudta, mit jelent ez. Kocsobán Julianna otthon megkérdezte a nagymamájától, kik azok a motyeszok. A nagymama megmagyarázta, hogy Torontálvásárhelyen sok a református vallású, és ők a katolikusokat nevezik motyeszoknak. Azok pedig „bunkóknak„ nevezik a refomátusokat. Bizony ezek után mérkőzés közben sokszor elhangzott a lelátókról az is, hogy: “Verjétök a bunkókat!” .