Az
ötvenes évek elején a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola sportszakköreinek
keretein belül a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok nagyobb súlyt fektettek a
csapatsportokra, mégpedig a kosárlabdára, a kézilabdára és a röplabdára. Ezeknek
a sportágaknak a fejlődését Lendvai Péter torna szakos és Karl Miklós történelem
szakos tanárnak köszönhetjük. Mindketten oszlopos tagjai voltak a Lehel
Sportegyesületnek, mint játékosok, de ugyanakkor mint edzők és vezetőségi tagok
is.
Varga István földrajz szakos tanár Tóbáról települt át Muzslyára, és a helybeli
iskolában 1952 októberében kezdte pályafutását (nyugdíjaztatásáig dolgozott
itt). Diákjai körében mindig is igen népszerű volt. A Lehel
kézilabda-szakosztályát 1958-1959-ig vezette. Ebben az időszakban a kézilabdázó
lányok és fiúk csapata nem egy korosztályból állt össze. Több osztályból
válogatták ki a legmagasabb és legtehetségesebb játékosokat. Lendvai Péter és
Karl Miklós készítették fel a lányokat és fiúkat a mérközésekre. A lánycsapatban
egyes játékosoknak olyan erős dobásaik voltak, hogy azokat a férfiak is
megirigyelhették.
A
salakpálya az iskola és a községháza közötti téren volt. A fiatal kézilabdázók,
edzés és mérközés közben bizony gyakran lehorzsolták térdüket, könyöküket. Ekkor
az iskolában több kézilabdacsapat is működött. Ebből az időből Barát (Pap) Irént
(1942) emlegetik nagy tenyerű és igen ügyes góldobóként. Ő 1953 őszén kezdett
kézilabdázni Karl Miklós csapatában. Ugyanitt Rác Kati volt a legjobb kapus.
Kocsobán (Bodor) Julianna (1943) a negyedik osztályban kezdett el kézilabdázni,
és nyolcadikos koráig edzett. Csapatát Lendvai Péter készítette fel a
mérkőzésekre. Az iskolai órák után, hetente kétszer két órát edzettek. A torna
előtt hosszabbak voltak az edzések. Falvakra jártak, és hasonló korosztályú
lányokkal mérkőztek. Torontálvásárhelyen (Debeljača), Kumánon, Tamásfalván
(Hetin), Árkodon (Jarkovac), Melencén gyakran megfordultak és gyakran győztek
is. Torontálvásárhelyen, játék közben a szurkolók folyton azt kiabálták:
„Verjétök a motyeszokat!''. A játékosok közül senki sem tudta, mit jelent ez.
Kocsobán Julianna otthon megkérdezte a nagymamájától, kik azok a motyeszok. A
nagymama megmagyarázta, hogy Torontálvásárhelyen sok a református vallású, és ők
a katolikusokat nevezik motyeszoknak. Azok pedig „bunkóknak„ nevezik a
refomátusokat. Bizony ezek után mérkőzés közben sokszor elhangzott a lelátókról
az is, hogy: “Verjétök a bunkókat!”
.
Lehel magyar vezér
az 1664-es Mausoleum c. könyv fiktiv metszetportéja után
készült képmás XVII. századi olajfestmény Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi
Képcsarnok